Tompa plusz Herman Ottóné
A Herman Ottó Múzeum köszöntője
Tavaly, majdhogynem napra pontosan, ugyanitt, a Tompa plusz Petőfi címmel rendezett 23. Légyott köszöntőjében mondtuk el, hogy a Légyott alapítójától, szervezőjétől „tudjuk, s talán nem árulunk el vele nagy titkot: bízhatunk benne, hogy hamarosan lesz majd a sorban Tompa plusz Herman Ottóné , ahol a „né” a felső indexben Vass szerint arra is utal, hogy Herman Ottó felesége nem leánykori nevén, Borosnyay Kamillaként publikált: írásai, kötetei férjezett nevén láttak napvilágot.”
A „hamarosan” szót aztán még az aznapi megnyitón pontosítottuk „jövő évre”-re: bejelentettük az idei projekt-címet, a Tompa plusz Herman Ottóné-t.
Sosem történt ez még meg azelőtt, vagyis sosem neveztük meg, az operafesztiváli Légyottok idején sem, hogy kit lát vendégül Bartók vagy Kékszakállú, s aztán az Operafesztivál megszűnése óta, az első „Vidám Pávás” Tompa-plusz, a Tompa plusz Garay-n sem mondtuk, hogy a következő évben Tompa plusz Petőfi lesz.
Annak megnyitója óta így majd’ egy esztendejük volt azoknak, akik számíthattak rá, hogy újból felkértjei lesznek a projektnek, hogy megalkossák a Tompa plusz Herman Ottóné témakörében műveiket.
S meg kell mondjuk, szerintünk ez a lehetőség érződik is a műveken: a képzelet játékaként átgondolt, megfontolt, elmélyült alkotások születtek; ez nem azt jelenti, hogy korábban ez másképp volt, de idén még egybehangzóbb, még összetartóbb Tompaplusz-ság születhetett.
Ha emiatt ránk mondják, múzeumosokra, hogy Herman Ottó miatt elfogultak vagyunk az ügyben, ám legyen, rendben, elfogultak vagyunk. Nekünk erre okot adnak a művek: a Légyottal méltó módon emlékezünk rá, hogy 110 éve hunyt el Herman Ottó, s hogy 125 éves a róla elnevezett miskolci múzeum, melyet idén az Év Múzeuma-díjjal jutalmaztak.
Kell-e ezt jövőre felülmúlni? Nem, mert nem a túlszárnyalás a cél. Legyen elég hozni az eddigi formát. Ehhez azonban el kellene mondanom a jövő évi Tompa plusz tematikáját…
Rendben, eláruljuk, hogy Vass Tibortól ismét tudni lehet, mi a terv:
Tompa két, kétszáz éve született miskolci díszpolgárt lát vendégül: Jókai Mórt és Lévay Józsefet.
Tompa, Légyott, Ottóné…
A sovány, gyomorbeteg küllemű figurák általában rögeszmések, régi fixációm Ferenczi. Innen a Déryné utcától néhány háztömbnyire egy miskolci könyvárus fiaként született Sigmund Freud barátja, a pszichoanalitikus Ferenczi Sándor (1873. július 7. Széchenyi utca 13. szám). Meghatározó esszéjének borzalmas címe: A nem kívánt gyermek és halálösztöne. Onnan, Ferenczitől tanulom és emlékeztetem magam arra folyamatosan, hogy „A gyermeket végtelen szeretettel, gyengédséggel és gondoskodással arra kell késztetni, hogy megbocsájtsa szüleinek, hogy a világra hozták anélkül, hogy neki magának bármi ilyen szándéka lett volna.”
Borosnyay Kamillának nincsen gyereke. Meséket ír meg olyan novellákat, melyekben sok a gyerekszereplő és emellett vigyáz Ottó bácsira, aki ötvenéves koráig annyit cigizik – napi száz szál és néhány szivar – hogy belebetegszik, na akkor tűnik fel pesti bérlakásán a Kolozsváron éppen csak megismert Kamilla ápolni őt, az agglegény tudós Herman Ottót. Felgyógyul, de a biztonság kedvéért Borosnyay hozzámegy feleségül, nehogy újra könnyelműsködni kezdjen az öregfiú. Esküvőjüket 1885. július 26-án Miskolcon, az avasi református templomban tartják.
Tompa plusz Herman Ottóné
Tompa és a csillagkapu
Két férfi és egy nő
Leltár
Már kétszáz millió éve
gyűlik itt egymásra minden,
rakódik rétegre réteg,
tengeri lények vázai
néhány százezer év alatt
dolomittá lerakódtak,
Egy magyalfa följegyzései
Herman Ottó és Tompa Mihály pelelaki,
apokrif találkozása
Vadvirágok és páfránybokrok között vöröslik
a magyalfa gömbölyded gyümölcse.
Kevés virágot bontott abban az évben is,
türelmetlen lépett volna egyet-kettőt előre,
jobban lássa,
Ott, ahol
Tompának és Hermanéknak
Ahol minden együtt,
ahol mindenhol egyedül.
Ahol szoborrá dermed az idő.
Ahol Ottó madárdalt fest.
Ahol Mihály hangja
szórt morzsa,
levélről-levélre
szétszóródó rezgés.
Léptek nyomában
elmosódó testek,
a föld szaga, cseppkövek, időcsomók.
Kövek beszélnek.
Csend hangjai – rajz és szó
összekeverednek.
Közös csendjükben
a víz suttog,
séta és megállás,
a percek peremén.
A ködben táncolnak –
hárman.
Villanásnyi ösvények
végtelen képe előttük.
Alig kivehető mozdulatuk
új világok létrejöttét idézik elő.
Kamilla szemei,
a papíron – mint napszövet,
tengernyi idő,
éteri megváltás.
A szálló árnyéka
látomás vagy jövő.
Érintések
szóban és kézben.
Felfedezőútra indulnak,
idő szövetén lépnek át.
Ahol minden együtt,
ahol mindenhol egyedül.
Tompa érkezik éhezik vagy jóllakik
Képzeletbeli tudósítás egy bükki faluból
Madarak jönnek, madarak jönnek
hallál itt nem énekelnek.
Gondolta ezt Tompa Mihály,
mihelyst Herman Ottó kapujában békésen megáll.
„Nem lehet Kamilla másé, mert Kamilla már Hermanné!
Erős Isten adjon Ottóm szebb reggelt, mint ez a mai!”
Csak nézték, csak nézték
Tompa úr mondhatnánk elcsodálkozott
hogy Herman úr úgy néz ki mint Tolsztoj
Pele-lakot szerfelett csodálta akár a madarak atyját
örült hogy végre megismerheti kedvesét Kamillát
séta közben járták körbe a kertet
a két malomkerék most is hangosan feleselt
ret-ket, ke-nye-ret, ret-ket, ke-nye-ret
a telek fő-fő ékességét látva
csillant meg a Fehérkő-lápa a völgy határában
bár Tompának most már fájt a lába
Megtisztulás
[Lillafüred, 1865]
Herman Ottó és Tompa Mihály sétája
Szemünk előtt a táj tömény romantika.
A fennsík töbreiben csillámló rétek,
„a szép de múló idő érzetével”, bátyám,
versben nem megírni, rátaposni, vétek.
Látod, amit én látok? Fehér derengés,
mögötte megbúvó vadregényes katlan.
A szétvált formák ma újra egyesülnek;
ősi szépségük szinte felfoghatatlan.
Erre sétálni maga a megtisztulás.
Árnyékként követ a Nap és ezer titok.
Egyre csak növünk, akár az István-barlang
padlatáról felfelé törő sztalagmitok.
Ha nem bánod, pihenjünk most meg kicsit!
Itt minden van: bábakalács, bajuszvirág,
sárga az ibolya, tüzes a liliom,
varázsszőnyegen hever ez a szép világ.
Cserreg, csattog
A kertben kanyarog
a Szinva kis ága,
mögötte közvetlen
Herman peleháza,
szülőföldje ez itt,
s vadászterülete,
cserreg rajta szarka,
csattog fülemüle.
Egy ismeretlen vers a Pelelakból
X. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé
X. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé
Válogatás a Biennálé műveiből
X. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé
A küldeményművészet jelenléte
A mail art Miskolcon
Postán maradó közösségi repertoár
Minap a közösségi oldalon egy posztom is közösségivé vált: poétikai haszonszerzés céljából kerestem agyonhasznált, két szóból álló, bosszantó kifejezéseket, szókapcsolatokat repertoár-bővítés céljából.
Kun Marcella az e posztom alá gyűlt több mint félszáz hozzászólás-repertoárból partnerével, a mesterséges intelligenciával karöltve készített alkotást.
Megnyitó, fotóalbum I.
Fotó: Herman Ottó Múzeum
Mészáros Viktória, Baranczó Benedek
Megnyitó fotóalbum II.
Fotó: Dobos Klára, Vass Tibor
Enteriőr
Fotó: Herman Ottó Múzeum, Baranczó Benedek
Adzs színművész repertoárja
1976. Veszprémi Színházi Fesztivál,
Szekszárdi Kisérleti Színpad előadása.
Christian Morgenstern-Jánosi György:
Akasztófaénekek.
Christian Morgensternt, a költőt,
adzs alakította
adzs alakításáról a sajtó:
adzs hitelesen alakította a költőt.
A színpad közepét a Nagy Lalula
szobra uralta fenségesen.
Karrierem története
Mindig szerettem volna színpadon szerepelni, talán a rokonságom miatt – nagynéném és unokanővérem is erre a pályára lépett –, vagy csak vonzottak a poros deszkák, meg az a fránya önmegmutogatási vágy, amit tudományosabban exhibicionizmusnak hívnak. Egyszer még beépített ember is voltam, no nem a szó politikai értelmében, hanem csak úgy, játékból. Egy kedves hajdani tanítványom roppant módon vonzódott a színjátszáshoz, és gimnáziumi évei alatt elhatározta, hogy osztálytársaival együtt eljátssza Paul Foster I. Erzsébet című darabját, úgy, hogy az előadás kettős színpadon indul.
Évismétlők és bebukottak
„Színház az egész világ.
És színész benne minden férfi és nő.” – és mindenkinek van egy téglája a börtönben.
A tárgyalóterem az a színház, ahová a legtöbb szereplő nem szívesen és nem önszántából jár. Legfeljebb a rendezők, mármint a bírók, és azok az ügyvédek, akiknek lételemük a primadonna vagy éppen bonviván szerepkör. Az ügyészek az itt játszott daraboknak afféle szürke eminenciásai, bár kétségtelenül fontos szerepet töltenek be, mint ügyelők vagy fővilágosítók. A peres felek közül az alperesek bizonyosan nem örömmel váltanak sokszor évekre szóló bérletet, mint ahogy a felperesek sem repesnek a boldogságtól, hogy jogos, vagy általuk jogosnak tartott igényüknek bírósági úton kell érvényt szerezniük.
Igaz hazugság és áttörés
Van a néhány szál deszka.
Van a néhány ember, akikben sok ember van.
Azok beszélnek belőle.
Hozzám beszélnek. Igazat hazudnak.
Amúgy az utcán, a járművön,
az úgynevezett civil életben színlelnek.
A színpadon, a stilizált térben,
a karakterben jelennek meg az igazi arcaik.
Könyvheti Spanyolnátha Könyvek
Néhány szó magamról; Nézd, apám!; Miért pont Miskolc?
Hatvan é(r)v Miskolc
Jacsó Pál: Miskolc igrice, énekes cselédje, Miskolc vőlegénye. Akik ismerik őt, mindenki Palkóját, bizonyára egyiket sem találják túlzónak: ez a csupaszív, közéleti ember, költő, dalnok és versmondó, számos civil szervezet tagja, de nem ám afféle díszpinty, hanem azokban valósan tevékenykedő ember megérdemli ezeket a jelzőket.
Köszöntő a Hatvan é(r)v Miskolchoz
„Megnő a gond, kevés a haj,
és sokszor fordítunk hátat.
Mégis, ahogy mi szeretjük,
szeressétek ti is, e pirosló téglákat,
s becsüljétek az iskolát,
s ha megbecsülitek a rendet,
melyen a béke alapul, egyszer
még hallhatjátok a Holdon is,
a kétszerkettőt magyarul.”
Stációk; Tétova nő; Cetlik a tasakból
Apám volt
Apám volt, édesapám,
és apám szájából szép volt az igaz.
Egy hete csendesen elköszönt,
elköszönt és beköltözött.
Ez az elmúlás. Ebből vagyok.
Tanít és tanított. Ebből vagyok.
Apám volt, édesapám,
mást nem mondhatok,
a föld mától másként forog.
Másként forog
og. E címre a kötetnyitó, Apám volt c. versből kapunk magyarázatot: a költő apjának elvesztése óta forog másként a föld, ez egyetemes érvényű kép, ki-ki tanúsíthatja, hogy apja elvesztése után minden másként van, igen, a föld is másként forog. Hogy kik a hunyt mesterek, akik előtt a költő tiszteleg, az a kötet végére derül ki: verseikből vett töredékekkel, versmorzsákkal, utalásokkal idézi meg őket.
Papír, vászon, deszka
Fotóalbum
Költészet napja Berekfürdőn
Sokat köszönhetek Körmendi Lajosnak, aki a keletkutatás szép pályájára állított, amikor 1984-ben a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban kezdtem dolgozni. Akkoriban ő is ott dolgozott, barátságát és kitüntető figyelmét végig éreztem.
Redemptios park, Berekfürdő
Az egykori Jászkun Kerület lakói méltán büszkék a 18. század talán legnagyobb történelmi jelentőségű eseményére, az 1745. május 6-án kihirdetett redemtióra, a megváltakozásra, amikor is térség visszanyerte korábbi jogállását.
Sarkkörök; A sor
Figyeljé’, kisanyám, me’ csak egyszer mondom el. Ez az én helyem! Ez az első napod, mi? Pláne! Már rosszul indítasz. Mi az, hogy nem vettél észre? Pedig elég nehéz nem észrevenni egy ekkora testet. Na, csússz egy kicsit arrébb. Mondjuk úgy két saroknyit. Úgy, hogy ne is lássalak! Még elcsalogatod a kuncsaftjaimat ezzel a girhes testeddel. Jó, hogy hogy nem rövidebb szoknyát vettél fel. Még összekeverem a cérnát valami szőrszállal. Ja, hogy neked olyan nincs is? Hah, hol élünk, hallod!?
Minden visszakerül a helyére
utcánk mélységébe dőlne
nagyszobánk bal szélső ablaka jobban érezném magam
könyöklőjéről bámulva
a sötétséget ha drámai gondolatként foglalkoztatna csupán
furcsa recsegése öngyilkos dőlésszöge
Mert a marhák
Betelt; Hurok burok
Szabadon veszem a levegőt tavaszunk óta, mostanáig.
Levelekre tapadt indulatport ver fel az eső irritálni.
Teleprüszkölöm az irodát. Szeretünk, alszunk, prezentálunk.
Szemetünk leviszem, kiürülök. Kikerülöm a fényt, szemen tágul.
Maradék vacsorát követő teraszi papsajt mályvaforgács
cigarettapapír-harisnyában, szavatolt növényi félrenyugvás.
Hogyan legyünk romániai magyarok; Erdélyi útikalauz
Romániai magyarrá válni nem olyan nehéz, mint tíz kilót ledobni vagy Londonban lakást vásárolni. Kivéve, ha egy zsák pityókától szabadulunk meg, vagy az IKEA Kárpátokbeli erdőkitermelésből részesedünk. Minden más esetben kövesd bizalommal az alábbi lépéseket.
Szív, szer, elme
Hallgassunk a szívünkre!
Let’s listen to our hearts!
Hol is kezdődtek a dolgok?
Where did the things begin?
Remélem jól vagyok?
Hope I'm okay
minden mindennek mása
erek ereznek hálózathálót
szőnek szövevényt
sűrűl a vérem egyre csak egyre
nappal kalapban nélküle éjjel
a rend szertelensége szép
Neodadaista-nonkonformista, népszerűtlenségi odaégés
Neodadist-nonconformist, unpopularist burn
UNIVERZUM-MULTIVERZUM
(itt a világ más szemmel)
neodadaista-nonkonformista duplaszaltó
(kiáltványtangabanga)
A szív anatómiája
The anatomy of the heart; Directions of the heart
Szív, pumpál
szív, pumpál
szív, lök
szív, lök
pitvar, kamra
pitvar, kamra
karma – szív
indul, érkezik
indul, érkezik
négy égtáj
négy rekesz
négy retesz
billentyűk
szelepek
billentyűk
szelepek
vitorlák
lengenek
eperszív
szíveper csücske
benne emlékeink
a múlt üszke
tüske és rózsa
virágzik bennünk
a világ minden kódja
eperszív
szíveper csücske
erezet a burka
kosárka erezetben a rózsa
rózsaszív, eperszív
csücskében memóriánk, tudja
amit tudhat a szív
amit csak a szív tud
Bypassiójáték
By Passion
Mindenhatónk! E földi trendben,
melyet nyomtatott áramkörök
és csipek csapata vezérel,
mi az a vezérelv, ami örök?
(Szerinted minden rendben?)
Itt állok e Stark-kövön, új rajtra várva.
Önéleted önéletem, mi átrajzik rajtam.
Dobol, mint tamtam. Nullzár: most nem pulzál.
Tán térkép e táj? Keresztbe-kasba utak,
szirmok, virágok, koszorúk, erek,
cikázó amorf vektorrendszerek,
meszek, miket csak röntgenszem mutat.
Száguldna bennük a lét tova,
magaszántotta tétova alagútjain,
hol vonat zakatol valahol:
train is rattling somewhere.
Hidd: az Isten bottal nem ver!
Távozzatok szívdöglesztők,
helyükre jertek, masírozzatok áldott sztentek:
falhoz állított bátor szentek!
Ti: élesztők.
Röntgen-lidérc mondja
X-Ray goblin says
Minden véges végtelenbe ér
hálózatán a kozmosznak.
Megváltódik szeretet szívkamrájában.
Lovak a szíven túl
Horses Beyond the Heart
A szívverések
Akár lovak kék hajnal
Ködébe vesznek
Ütemre lüktető így
A vér a lét s halál most
A vér a lét s halál majd
Egy megtalált ütemre
Ködébe vész a
Lovak mély hajnalának
A szívverésben
Erre számítani kell
One Must Expect
Ég. Fák. Ég. Fák. Ég. Fák.
Lombtalan gyökérszerű ágak
szabdalnak erezetet az űrbe.
Viharzöld. Sztratoszférakék.
A szerelem az egyetlen állandó
Love is the only constant
A világ külön sarkaiban ülünk,
vitorlázik a csend a végtelen időben,
szárnyamat deresre csípi a fagy,
tollaid naptól pergelődnek,
Hit nélkül nincs élet, élet nélkül nincs művészet
Without Faith there is no Life, without Life there is no Art
A fő erek, de különösen a hajszálerek sűrű hálózatának a csodálatos látványa első ízben egy Gunther von Hagens-i humanoid preparátumban mutatkozott meg számomra, valamelyik sokadik Bodies-kiállításon.
TOMPA PLUSZ PETŐFI
Petőfi tompán
kopogtat egy erdei lak ajtaján
befödte már ligetünk a tél,
szép asszonyi szót visszhangoz
tompa falak mögött a szalon,
Petőfi és Tompa hernádkaki estvéje
1845. május 16-án, pénteken
Petőfi és Tompa hernádkaki találkozásáról csak néhány feljegyzés, versrészlet, üres borospohár, néhány elejtett szó maradt fenn.
Erdei Kak
P. S. az esti gyorssal indult volna Miskolcra. Felszállás Kőbánya-Kispesten 19:50-kor, leszállás a Tiszain 22:30-kor. Az oldaltáska dagadozott az olvasnivalóktól, kéziratoktól. P. S. felkapta, de megállt a szoba közepén. Mégsem állíthat be Tompához üres kézzel.
Leszalad a Tabdi borozóba, gondolta. Ott nem drága a kimérős. Igaz, péntek lévén a hely tömve lesz, jutott eszébe a lépcsőházban. Már a sarokról látta, hogy nem tévedett. A járdán ácsorgók között aránylag gyorsan átjutott.
Új idők
Sercegtek a gyertyák, miközben táncoló árny-párokat vetítettek a falakra. A zenét az árnyék-bálra a természet nyitott ablakon át beszűrődő muzsikája biztosította. Csodásan hegedült Monsieur Tücsök. Egyébiránt semmilyen élet nem mutatkozott az utolsó másodpercekben a kocsmában. A zenészek feszülten a szerszámukra készítették kezüket, vártak, mint a rajtra kész futók, hogy amikor kell, belevágjanak. A kocsma díszes vendégeit mintha csak odafestették volna, nem mozdultak, csak figyeltek. A versenyzők meg: a bajusz felpödörve, az ingujj feltűrve, penna a tintába mártva… „Rajta” – üvöltött a csapos, rávágva egy nagyot a pultra, jelezve, hogy a játszma elindult. A zenészek azonnal nekilendültek, hogy háttérmuzsikát adjanak a mérkőzésnek. A versenyművészek írni kezdtek, s csak úgy zengett tolluk munkájától a helyiség, miközben a lelkes szurkolóik biztatva kiabáltak nekik.
***
– Na ne! Ez tényleg megtörtént itt, Karcsi bácsi? – kérdezte Roland, a kocsma legfiatalabb vendége.
– Bizony, úgy volt, ha mondom – és válaszolt a legidősebbike.
Károly nyugdíjas pedagógus volt. Több, mint negyven évig űzte az ipart, addig, míg teljesen a vérébe nem ivódott az osztály vigyázz. Még nyugdíjas korában is visszament tanítani, de mikor már a krétát is remegve bírta felemelni, már csak portásként alkalmazták. Viszont, még belógott egy-két órára okoskodni, szóval ezek után egyszerűen kipenderítették az iskolából. Tettrekészségét és indulatát csak úgy tudta enyhíteni, hogy beállt Anakreón lelkes hívei közé, és a bor mámorával próbálta visszafogni csillapíthatatlan vágyát, hogy kioktasson valakit.
Kettős verselés zárszóval
(költői fikció Petőfi Sándor és Tompa Mihály Az erdei lak című versei alapján,
az eredeti művek sortöredékeinek felhasználásával)
Petőfi: Mint a szív, mondhatnám azért hívtalak
hogy lásd szabad erdőben szabad őz szalad.
Tompa: Völgy felett, a bérc alatt, közepén
a csend városában ülünk te meg én.
Petőfi: Szalmafödelét e háznak Hernádkakon
csodálom, tetszik így, magam azon kapom.
Tompa: A kis csermelyt a Hernád váltja itt
üldögéljünk szótlan itten egy kicsit.
Petőfi: Mint kergetett őz úgy szökne, repülne a vérem
szárnyalása lenne legszebb fenn az égen.
Tompa: Görcsös águ bükkel fákkal gyűlne bajod
de repdess csak bátran, ha tényleg azt akarod.
Petőfi: S a viráglyánykákhoz mit szólsz barátom, Mihály?
A főút mellett ’bizisten legszebb e táj.
Tompa: A vad-szőlő gazdag fürtjeit vad nap érlelé
perzsel az, ha kisétálsz később Gesztely felé.
Petőfi: A nap és a szellő mire jó ugyan, ha a költő
/ szabad / szívében csak meddő sor fogan?
Tompa: Míg fiát a fatetőkre a rigó nyugalommal bízza
a költő és barátja azalatt közös versét írja.
Petőfi: A hegyek tetőin ott lesz majd, ott e költemény
két sort te írsz alább aztán kettőt meg én.
Tompa: Zúg az élet, zúg vásári népe.
Írjuk meg! Miért nem jutott ez előbb az elmémbe?
Tompa kései bűnbánata
Tompa kései bűnbánata amiatt, hogy tűzbe veté Petőfi leveleit „Hisz nem valék én szomorú,Kínommal is vígan voltam én;Tűz és láng lakta keblemetS megégetett!Megégetett pályám felén.” Nem tudom, hogy elmondjam-e,Pontosan már nem emlékezem,Miként jöttek ilyen napok:Hunyni látszóParázs éledt föl éberen, És nemcsak a fényre éhesTűzhely torka villogott felém,Énbennem is pusztítóanLángra kapott,S megégetett pályám felén. Nem tudom, […]
„Hisz nem valék én szomorú,
Kínommal is vígan voltam én;
Tűz és láng lakta keblemet
S megégetett!
Megégetett pályám felén.”
Nem tudom, hogy elmondjam-e,
Pontosan már nem emlékezem,
Miként jöttek ilyen napok:
Hunyni látszó
Parázs éledt föl éberen,
És nemcsak a fényre éhes
Tűzhely torka villogott felém,
Énbennem is pusztítóan
Lángra kapott,
S megégetett pályám felén.
Nem tudom, hogy elmondjam-e,
Mert egyre nő a bűnbánatom,
A nélküle-de-vele-se
Holt barátom
Éltem felét perzselé nagyon.
Hisz azóta engemet is
Titkon „titkos féreg foga rág”,
Mióta sok forró szava
Hamuvá lett,
S e máglyán maradt az ifjúság.
Szekszárdon született 1944. június 30-án. Tolnán volt kisdiák, a középiskolát Szekszárdon végezte. Diplomát Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Fõiskola magyar-könyvtár szakán szerzett. Jelenleg Szekszárdon, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár irodalmi szakreferense. Eddig három verseskötete (A völgyeken át; Kövek, virágok, Angyalok alvó szárnya), egy riport- és tanumánykönyve (Meditáció és beszélgetés) és több publikációja jelent meg irodalomtörténeti témákban. Műfordítási között szerepelnek Anne Michels, Paul Celan, Günther Deike, Gottfried Keller, Theodor Storm, Ion Mãrgineanu versei. Hat — hely- és irodalomtörténeti szempon ...
Alkotómnak
Meghívtak egy „Face” csoportba,
„1845vs2023 poetry competition”.
Valami:PtFy, Apmot, C.Men,
nevű (jelenleg) slammerek.
Újráznának, így 178 év után.
Virtuálisan, már ismerik egymást,
avatarjaik gyakran
találkoznak, és tartanak,
irodalmi esteket,
a minecraft virtuális világában,
követőiknek.
Nap, szellő, vízpart
csak nézem őket
egy fa mögül csendesen
közeledve
ahogy írnak
fejek szinte összeérnek
beszélgetnek hadarva és
suttogva nehogy megzavarják
a Hernád folyó nyugalmát
Erdei Kak
Erdei Kak
(Petőfi Sándor és Tompa Mihály hernádkaki közös műve)
– Írj egy sort te, egyet én, így könnyedén születik a költemény – javasolta Mihály Sándornak.
Erdei Kak
Olvasd, költeményünket, nyájas olvasó,
mit közösen vetettünk papírra, április havának hatodik napján, az 1845. esztendőben, két lánglelkű jó barát, Petőfi Sándor és Tompa Mihály.
Tompa és Petőfi Hernádkakon
Sanyi és Miska Tibinél,
Vidáman virít a pipitér,
kies Hernádkakon
éppen ott legott
Sanyi és Miska
dalra fakadott.
