Mindig szerettem volna színpadon szerepelni, talán a rokonságom miatt – nagynéném és unokanővérem is erre a pályára lépett –, vagy csak vonzottak a poros deszkák, meg az a fránya önmegmutogatási vágy, amit tudományosabban exhibicionizmusnak hívnak. Egyszer még beépített ember is voltam, no nem a szó politikai értelmében, hanem csak úgy, játékból. Egy kedves hajdani tanítványom roppant módon vonzódott a színjátszáshoz, és gimnáziumi évei alatt elhatározta, hogy osztálytársaival együtt eljátssza Paul Foster I. Erzsébet című darabját, úgy, hogy az előadás kettős színpadon indul.
Gáspár Ferenc
1957-ben született, novellái és más rövidebb írásai megjelentek a Lyukasórában, az Élet és Irodalomban, a Pannon Tükörben és a kolozsvári Szabadságban, az Olvasatban, az Irodalmi Jelenben, az Országútban, a Spanyolnáthában és különböző gyűjteményes kiadványokban, így például 2007-ben, 2008-ban és 2010-ben a Légyott antológiában. Legutóbbi könyvei: Ördögvér (2007), mely a Magyar Napló különdíjas pályázatának szerkesztett változata, Janus (2016), Galeotto (2019), Trianon fiai (2020) Én, Mátyás király (2022), Összhang (2022). József Attila-díjas. A Magyar Kultúra lovagja. Fotó: Czimbal Gyula