1845. május 16-án, pénteken
Petőfi és Tompa hernádkaki találkozásáról csak néhány feljegyzés, versrészlet, üres borospohár, néhány elejtett szó maradt fenn. De amit biztosan tudunk, hogy azon a péntek estvén mindketten felöntöttek a garatra, …de ittak is, többet is, mint előző nap gondolták, hogy inni fognak. Ivás és mulatozás közben rímeket és faszobrokat faragtak. Másnapra már csak a fejfájás maradt. Semmire sem emlékeztek az átmulatott éjszakáról. Az asztalon egy-egy faragott verskezdeményt találtak. Íme lám egymásról költöttek rímet, s ennek nagyon örültek, hogy nem egymásra költöttek, hisz egy garasuk sem volt. A verseket a költők egyéb tárgyi emlékei közé keveredve a Tompa Irodalmi Múzeum (TIM) hagyatékában fedeztük fel 2023 tavaszán, de nem nagyon örültünk neki.
A versek hátoldalán egy-egy rajzot is találtunk, nem valami művészi alkotások, de hát mit várhatunk két költőtől, aki nem grafikusművész…
Petőfi Sándor: Nem is Mihály, aki…
Nem is Mihály, aki
keblébül a búját
soha nem önti ki!
Nem is Mihály, aki
bánat nélkül issza
teli poharát ki!
Nem is Mihály, aki
szavalását nem
kíséri ném’ baki!
Nem is Mihály, aki
e kis kaki lakban
velem itt nem lakik!
Nem is Mihály, aki
más nevű fő: pl. Miki!
Nem is Mihály, aki
nem én vagyok, az ki: a Petőfi Sanyi
