Tompa tekintettel bámul majd maga elé, nem fog érteni semmit. Hiába rángatná meg a csengő zsinórját a Pelelak kapuján, nem lesz mit cibálnia. Pelelak helyett fenenagy épület tornyosul majd előtte, szemben a sziklafallal. Lenn, a völgy alján, a tavon szárcsák kergetőznek majd, kerülgetik a vízfelszínre hullott, ezerszínű faleveleket. A sziklafalon úgy szikrázik majd az őszi […]
Két férfi és egy nő
Szépen esett, amennyire eső szépen tud hullani. A szobába hozta a Bükk lankáinak virág- és a hegyek erdőlomb illatát. Herman, Tompa és Kamilla más-más tevékenységgel múlatta az időt, az utolsó szó, ami negyedórája hangzott el, még ott függött választalanul a fejük felett. ‒ Milyen jó, hogy nem ma jöttél, Miskám ‒ jutott eszébe Hermannak […]
Leltár
Már kétszáz millió éve
gyűlik itt egymásra minden,
rakódik rétegre réteg,
tengeri lények vázai
néhány százezer év alatt
dolomittá lerakódtak,
Egy magyalfa följegyzései
Herman Ottó és Tompa Mihály pelelaki,
apokrif találkozása
Vadvirágok és páfránybokrok között vöröslik
a magyalfa gömbölyded gyümölcse.
Kevés virágot bontott abban az évben is,
türelmetlen lépett volna egyet-kettőt előre,
jobban lássa,
Csak nézték, csak nézték
Tompa úr mondhatnánk elcsodálkozott
hogy Herman úr úgy néz ki mint Tolsztoj
Pele-lakot szerfelett csodálta akár a madarak atyját
örült hogy végre megismerheti kedvesét Kamillát
séta közben járták körbe a kertet
a két malomkerék most is hangosan feleselt
ret-ket, ke-nye-ret, ret-ket, ke-nye-ret
a telek fő-fő ékességét látva
csillant meg a Fehérkő-lápa a völgy határában
bár Tompának most már fájt a lába
Megtisztulás
[Lillafüred, 1865]
Herman Ottó és Tompa Mihály sétája
Szemünk előtt a táj tömény romantika.
A fennsík töbreiben csillámló rétek,
„a szép de múló idő érzetével”, bátyám,
versben nem megírni, rátaposni, vétek.
Látod, amit én látok? Fehér derengés,
mögötte megbúvó vadregényes katlan.
A szétvált formák ma újra egyesülnek;
ősi szépségük szinte felfoghatatlan.
Erre sétálni maga a megtisztulás.
Árnyékként követ a Nap és ezer titok.
Egyre csak növünk, akár az István-barlang
padlatáról felfelé törő sztalagmitok.
Ha nem bánod, pihenjünk most meg kicsit!
Itt minden van: bábakalács, bajuszvirág,
sárga az ibolya, tüzes a liliom,
varázsszőnyegen hever ez a szép világ.
