A fő erek, de különösen a hajszálerek sűrű hálózatának a csodálatos látványa első ízben egy Gunther von Hagens-i humanoid preparátumban mutatkozott meg számomra, valamelyik sokadik Bodies-kiállításon. Ennek az élménye még frissen élt bennem, amikor Stark István – kivételes bizalmat táplálva irántam – a számítógépén megmutatta szívműtétjének orvosi dokumentumfelvételeit, elmagyarázva a folyamat természetét. Látható volt az emberi mellkas, amelyből eltávolították a szívet – az emberi szervezetet gépi műszív látta el bizonyos ideig.
Ezt az időszakaszt nem percekben, hanem órákban, sőt, emberi életben mérték.
A műtét kritikus folyamatában senki sem vette biztosra, hogy mindennek valaha is meg lesz a művészi hozadéka. Most már tudjuk: meg lett. Mégpedig monumentálisra duzzasztott rajzgrafikai lapok formájában, melyek nemcsak számukat tekintve, hanem méretükben is lenyűgözőek. Továbbá végsőkig hitelesek, mert origójuk az alkotó ember fizikai mivoltából származik.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a legfinomabb erek leképzése kis méretű hordozói felületen nem valósítható meg. Itt egy teljesen más minőségű vonalrendszer működik, mint például a labda útját lekövető rajzaimon, melyeket televíziós közvetítés nyomán rögzítek, holott azoknak is meg van a fajsúlyos szerkezeti sűrűsége, továbbá esztétikai minősége.
Stark szívének érrendszerét úgy térképezték fel, mint a mészkősziklák alatti búvópatakok útját szokás megállapítani: festék befecskendezésével. Ennek köszönhetően a még éber állapotban levő művész a műtőterem képernyőjén láthatta saját érhálózatát, melyet felépülését követően rajzsorozatba vitt át. Az érrendszer vonalszerkezete csupán alapjául szolgált annak a vonalrendszernek, amely végül a rajzokon megjelent. Vagyis, Stark tovább fejlesztette – növesztette és duzzasztotta – az emberi test meghatározó biológiai mintatérképét, ily módon téve nyomatékossá azt az egyedi, semmivel sem összevethető hatást, melyet szíve érrendszerének képernyőn megjelenő látványa kiváltott belőle. Az élmény egy örökkévalósággal ért fel.
Hogy a művészet örökkévaló-e, még nem tudjuk, de az ideája mindenképpen annak tekinthető. Isteni mágia, amely mindaddig létezni fog, amíg lesz gondolkodó ember a mindenségben. Ez az idea érvényesül abban az elhatározásban is, hogy a teremtő ember a saját biológiai tulajdonságaiból kiindulva kiterjeszti azokat az univerzalizmus tereibe, a képzelet végtelenségébe. Stark lépcsőzetesen halad: szívének érhálózatából átlép az agyérszerkezetébe, majd a test tágabb struktúráiba, hogy végül elérje a keresztre feszített korpuszt. A szakralitásnak ezen a fokán pedig megmutatkozik a mindenség megragadásának a lehetősége, vagyis az emberi élet szent eredete.
A rajzolásnak ez a fajta minősége felér a meditáció és a fohász magaslataiba, már mérhetetlenül túl van a művészeti alkotás hétköznapi fogalmán. Ha száz évvel a múltban lennénk, úgy beszélhetnénk róla, mint a delirium tremens ama termékenyítő fajtájáról, melyet az ópium váltott ki. Ám egy évszázaddal előrébb vagyunk, és az ősi és a mai technológiák közötti lelki átjárásnak inkább már csak az emlékezet szempontjából lehet érvényessége.
Stark imája meghallgattatott, az élet ismét kisarjadt a lüktető szívben, hozva magával az emberi tapasztalat új minőségét az élet és a halál mezsgyéjének innenső felén. Nulla dies sine linea – nincs élet hit nélkül.
Without Faith there is no Life, without Life there is no Art
The wonderful sight of the main arteries, and especially the capillaries’ thick network showed me up for the first time in Gunther von Hagens’s humanoid dissections at one of the Bodies exhibitions. Its memory was still fresh in my mind when István Stark – expressing exceptional trust towards me – showed me the medical documents of his heart surgery and additionally explained the nature of the process. A human chest was visible, from which the heart was removed – work of the human organism was supported by a machine-run artificial heart for a certain period. This period was not measured by minutes but hours, what is more, by human life.
Under the critical process of the surgery, no one could be sure that it might have artificial results too. By now we know that it has had its results: in the form of monumentally expanded graphically drawn sheets that are amazing not only due to their numbers but their sizes too. Furthermore, they are authentic to the utmost because their origin comes from the physical essence of the human creator.
It is obvious, that mapping the finest veins cannot be accomplished in small-sized carrying surfaces. Here, a totally different, quality line system works compared to e. g. my drawings that track the way of the ball which I draw while watching TV, however, their structural density also carries weight and has aesthetical quality.
Mapping of Stark’s vein network was similar to detecting the hiding stream under limestone rock – with injecting paint. As a result, the artist was able to watch alertly his own vein network on the screen of the examination room – this was transformed into a series of drawings after his recovery. The line system of the vein network was only the base of the line system that finally appeared in the drawings. Stark upgraded – namely, grew and swelled – the biological pattern-map of human body, and with it he emphasised the original, not-comparable-to-anything effect of seeing one’s own vascular system on a screen. The experience is worth eternity.
Whether art is eternal or not we do not know but its idea can be seen as eternal. Divine magic exists as long as there will be thoughtful people in the universe. This idea prevails in the decision of the creator human’s expansion of his/her own biological traits towards the spaces of universe, into endlessness of phantasy. Stark proceeds step by step: from his heart’s vein network he steps over to the brain’s vein network then to further structures, to finally reach the crucified corpus. At this level of sacredness, the possibility of grabbing the universe, namely, the saint origin of humans is manifested.
This quality of drawing equals with meditation and also with the heights of prayer’s that are unmeasurably over the everyday concept of art. Had we been hundred years earlier in the past, we could have talked about these art pieces as the results of the opium related fertilizing of delirium tremens. Now we are hundred years later and the transition between the ancient and up-to-date technologies has validity from the viewpoint of remembrance.
The pray of Stark has been heard, life has sprouted again in his beating heart, bringing a new quality of human experience from the inner side of the boundary of life and death.
Nulla dies sine linea – there is no life without belief.
Podlovics Éva fordítása
