Manapság egy küldeményt elküldeni tényleg művészet.
2 történet
Szereplők: SPN, VT, HGY és sokan mások.
Helyszínek: MI, MÁ, HE, po
1. történet: MI városban po-n.
A po-i dolgozó hölgy felveszi a küldeményt, amely nagyobb méret (A/3), mint amit az SPN po fiókba be lehet tenni! Tehát ő felveszi küldeményként, HGY kifizeti rendesen. Három nap múlva sms-t kapok, hogy po-i küldeményem érkezett. Gyanútlanul bemegyek a MÁ po-ra. Közlik, hogy akkor vehetem át, ha fizetek 3000.- Ft-ot! Nézem, ez az én SPN-HE-ra küldött küldeményem. Kifizettem a 3 ezret, ezután beültem az autómba és KIVITTEM a mélartot HE-ra VT-hez! VT kárpótlásul készíttetett nekem egy pecsétet, ma is használom.
2. történet: SZI városban lakunk már.
Hétfőn föladom a po-n a mélart küldeményemet, de most is NAGY a méret. Ha csomagként adom fel, akkor felveszi a rendes po-i hölgy, de nem lesz rajta semmilyen mélartos po-i kellék, ezért feladhatom levélként, de rá kell írnia, hogy a po-n MARAD, nem viszik HE-on VT-nek, de nem is értesítik (ezt nekem kell). Mivel nem érkezett meg, figyeltem 4 napig a nyomkövető alkalmazást, ami csak azt mutatta, hogy feladtam a küldeményt. (De mi NEM adtuk fel a keresést!) Valószínűleg az SZI-i pon-n maradt, mert a telefonálásom után elindult a küldemény az útjára. Így aztán az elsőbbségivel ajánlva feladott küldeményem kedd helyett péntekre ért oda. A po-n MARAD úgy tűnik, megzavart valakit a SZI po-n. Mert ugye nem mindegy, hogy melyik po-n MARAD!
Művészet a küldeményművészet.