199 Megtekintés 13 Perc

Hogyan legyünk romániai magyarok; Erdélyi útikalauz

Romániai magyarrá válni nem olyan nehéz, mint tíz kilót ledobni vagy Londonban lakást vásárolni. Kivéve, ha egy zsák pityókától szabadulunk meg, vagy az IKEA Kárpátokbeli erdőkitermelésből részesedünk. Minden más esetben kövesd bizalommal az alábbi lépéseket.

Mondogasd gyakran, hogy „ejsze”, függetlenül attól, hogy bánsági, partiumi, máramarosi, közép-, vagy dél-erdélyi, székely vagy esetleg csángó szeretnél lenni. Egyedül a székelyek fogják érteni, de ez jól van így, ugyanis kizárólag a székelyeknél van állandó jelleggel bicska, ők pedig közülük valónak fognak téged tartani. Ejsze.

Ne feledd: a medve nem ember, az asszony nem játék. Az erdőben mindenképp vigyázz: hangosan kiabálj, így messziről elkerülnek a veszedelmes asszonyállatok, de lehet, hogy ennek ellenére mégis megmocskol a medve. Legjobb, ha egyáltalán nem mész erdőbe. Ott vérszomjas pásztorkutyákkal is találkozhatsz, és azok köztudomásúlag nem beszélik a magyar egyetlen tájnyelvi változatát sem. Maradj lakott területen! Ha a medve jön a településre, keresd a megfelelő hatóságokat. Így biztos lehetsz abban, hogy szabályosan jártál el, és afelől is bizonyos lehetsz, hogy bejelentésed nyomán az égvilágon semmi nem fog történni. Esetleg nő a medvék száma ott, ahol tartózkodsz. Ebben az esetben megnyugodhatsz: romániai magyar vagy.

Évente zarándokolj el egyszer Csíksomlyóra. Pünkösdkor mindenképpen, de egy évben akár többször is! Nem számít, hogy katolikus, református, unitárius, neoprotestáns vagy ateista vagy! Erdély a vallási türelem bölcsője, az istenkáromlókat is megtűri. Ha a tolerancia forrását keresed, menj el Tordára. Ott láthatod a katolikus templomot, ami 1568-ban is ott állt, a sóbányát, ami azelőtt sok évvel is létezett, és a színes fényekkel megvilágított hattyús szökőkutat, ami ötszáz éve még egészen biztosan nem volt sehol, de ezt az installációt akkor is látni fogod, ha nem akarod. Ha messzebbre tekintesz, láthatod a Tordai hasadékot, ami egy rés két nagy szikla közt. Ha gondolod, közelebb mehetsz hozzá, nem harap, becsukódni sem fog, de útközben mindenképp nézz előre, mert sok a kátyú az utakon. Ebből is tudhatod, hogy Romániában vagy, és ha közben magyarul káromkodsz magadban, akkor azt is, hogy magyar.

Egyél vinettát (majonézes padlizsánt), kolozsvári káposztát és székely gulyást. Ha nehéznek érezted az (erdélyi) fejedelmi ételsort, igyál egy kis köményest. Ettől kívánni fogod a kürtőskalácsot, a lehető legautentikusabb formában, citromhéjas tésztával, kívül kókuszreszelékkel. Ötszáz évvel ezelőtt is így készítették őseink. Vagy nem.

Tanuld meg kívülről a Házsongárdi temetőben nyugvó összes híres közéleti személyiség nevét, visszafelé. Nézd meg Torockón, ahogy egyetlen hajnalon kétszer kel fel a Nap a Székelykő mögött, de várd meg azt is, amíg ugyanazon este kétszer lenyugszik. Tanuld meg a szatmári legényest, marosszéki forgatóst és felcsíki sebest. Sötét éjjel is énekelj kalotaszegi hajnalit.

Ha valaki nem magyarul szól hozzád, kérdezz vissza, hogy tessék, és ha még mindig nem az anyanyelved, amit hallasz, kezdj el félni, vagy legalább szorongani. Ha jól csinálod, már a válaszadás előtt úgy érezheted magad, mint egy romániai magyar.

Ha valamilyen végzetes hiba folytán eleddig nem születtél romániai magyarnak, dolgozz rajta, hogy legközelebb mindenképpen sikerüljön! Amennyiben a fenti tanácsokat követed, jók az esélyeid. De legalábbis nem rosszabbak, mintha teljesen figyelmen kívül hagynád az összeset. Ejsze.

Erdélyi útikalauz nem stopposoknak

Köszöntjük utazási irodánk otthonnlapján! Erdély főbb nevezhetetlenségeit mutatjuk be egyelőre virtuál, ámde reméljük, hogy mihamarabb személyszerint is. A stoppolást nem ajánljuk, vegye igénytelenségbe irodánk szolgálatára áll!

Erdély különleges világát már határátlépéskor érezhető: nem seggeni övezet Románia (Erdély apaországa), itt még szükséges útipaszomány felmutatás. A táj, az emberek, minden más, mint az anyaország. Tárja ki a szívét, szemét és orrlyukait, engedje, hogy átjárja a hagyomány és a haladás, a nyugalom és az izgalom egyszerre, felváltva, és oda-vissza is!

Erdélyben élnek magyarok. Ám komplex és régi történelmi események miatt minden száz emberből 74,38 román, 18,92 magyar, 4,19 cigány, 0,48 német, 2,03 egyéb nemzetiségű. (Jelenleg 2011-es adatok állnak rendelkezésre, ha ettől eltérő nemzetarányzatokkal találkozik, irodánk felelősséget nem vállal). Ha ön nem beszéli a román nyelvet, 18,92 százalék az esély, hogy akit megszólít, érti, amit neki mond. Ha a megszólított egyén bajuszos, az esély ennél nagyobb, az erdélyi románok a legritkább esetben viselnek ugyanis bajuszt. Nők körében a bajusz nem bír etnikumjelző jelleggel.

Erdélyben a hagyománynak múltja van, jelene és jövőre is. Ha a kedves látogató konfirmációkor, bérmáláskor, ballagáskor, falunap, városnap, vagy búcsú idején érkezik, népviseletbe öltözött lehányokat és legényeket láthat szemeivel. Ezeken az időszakokon kívül átlagos ruházat figyelhető meg Erdély lakosain, ám otthonaikban ma is minden archaikus. Nem használnak villanyvasalót, földgázzal működő gáztűzszékhelyt és műhanyag borítású matracot. Ha mégis, azok bizonyára egyéb nemzetiségűek. Erdélyben mindenki szalmán alszik, még Károly kerály is. Ő is gyalog jár oda, ahonnan megkönnyebbülve pont úgy jön vissza, mint az utolsó paraszt, mert angolvécét sem használnak Erdélyben. Köztudattan nem archaikus.

Erdélyen belül látható város és falu, régi templomok vannak mindenütt (ott is, ahol nem) és idős nénik, akik szomorúan énekelnek. Idős nénik egészen biztosan vannak mindenütt. Nagyváradon van Sas-palota, ami nem száll sehova, Kalotaszegen Körösfőn ered a Körös, de még a forrás előtt, az országút mentén helyben készült gyöngysorok, sakktáblák, ki tudja hol készült műgólyák és Kínában gyártott rózsaszín, tehéntőgy fogórendszerű ugrálólabdák között válogathatunk. Kolozsváron, ahol Mátyás király született, a helyi önkormányzat ügyel, hogy az épületek ma is az akkori állapotban legyenek. Válaszúton mezőségi hímzéseket simogathatunk. Itt, ha behunyjuk szemeink, fonóban érezhetjük magunkat, vagy egy osztováta mellett. Ha kinyitjuk a szemünket, láthatjuk, hogy nem, mert egy múzehumban vagyunk.

Székelyföld Erdély különleges része, érezhető, hogy a terület archaikus. Annyira régiesch, hogy határa semmilyen módon nincs jelölve. Az anyaországban számos település neve székely rovásírással is ki van írva a helységnévtáblán. Azokról megtanulhatóak azok a különleges írásjelek, melyeket Székelyföldön nem használnak semmire. A házak kéménye Székelyföldön jellemzően cukros kérgű, illatos kürtőskalács. Ha mégsem, egészen biztosan egyéb nemzetiségűek laknak ott.

Szovátán a Medve-tóban nincsen medve, a Szent Anna-tónál viszont van. A Medve-tóban lehet fürdeni, a Szent Annában (ami egy vulkán kürtőjében keletkezett, ebből is látszik a székely eredet) tilos. A Medve tó sótartalma igen magasságos, a víz felszínén tartja a nehéz személyeket is, a Szent Anna sótartalma nem reveláció. Akciósan vehetünk szuvenírt, főleg drakulást ott, ahol találunk.

Végül, ha igazi asztrológiai élményre vágyunk, együnk székelygulyást (húsmentes, vígan változatban is elérhető) és igyunk köményest. Az édes pálinka igen gyorsan a fejünkbe szálldogál majd, így végre egészen közelről szemrevételezhetjük az egyedi és hagyományos erdélyi földet, amit szavazatokkal leírni nem is lehet.

Dénes Ida 1984-ben született Nagyváradon, Kolozsváron él. Néprajz-angol szakon végezte egyetemi tanulmányait. Újságíró, szerkesztőként dolgozott a romániai magyar sajtóban, 2019 óta a civil szférában tevékenykedik. Lackfi János írókurzusának hallgatójaként jelentek meg első szépirodalmi írásai a Szófa Új hang rovatában, a DunapArt Magazinban, és a Lackfi Kreatív Íráskurzuson született legjobb írásokat szemléző Szóbanforgó felületén.