58 Megtekintés 3 Perc

Egy magyalfa följegyzései

Herman Ottó és Tompa Mihály pelelaki,
apokrif találkozása

Vadvirágok és páfránybokrok között vöröslik
a magyalfa gömbölyded gyümölcse.
Kevés virágot bontott abban az évben is,
türelmetlen lépett volna egyet-kettőt előre,
jobban lássa,
mi történik a Szinva-ág kettészelte kertben,
ahol Herman Ottó és Tompa Mihály beszélget.

H. O.
Ez a buglyospáfrány, de amott, oly nagyra nőtt
a takácsmácsonya, jönnek és csodálják,
pedig semmi varázslat nincs ebben,
szeretni kell őket, ennyi az egész,
hiszen ők is vágynak a szeretetre, ugye Mihály?
T. M.
Azt mondod, Ottó, a harangvirágok is azért nőttek
méternyi magasra, mert a szeretet nedvei táplálták?
H. O.
No meg a jó talaj, a Szinva-ág vize is oltotta szomjukat,
nyugtató árnyékot pedig a Szinva-szikla nyújtott nekik.
Ki dicsekedhet azzal, hogy szomszédja egy ily magasztos,
ércet rejtő sziklavár?
T. M.
Ha csengő lélek él az ércben,
S a kis pataknak van szava:

Nem titkos nyelv-é a virágok
Halálig tartó illata?
H. O.
Ha jól emlékszem, ezt a Fehér liliom című versedből idézted.
T. M.
(nevetve) A te memóriád, Ottó, csalhatatlan.
Nemcsak a pókok világa nyűgözött le,
hanem a magamfajta versfaragóké is.
H. O.
A költészet is egyfajta virág, nevelni kell,
vinni a hírét, szájról szájra adni a csodát.
T. M.
Mi kelepel a kert végében. Jól látom, egy gólyamadár?
H. O.
Csak vissza, vissza! dél szigete vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
T. M.
Igen, Ottó, elveszett.
H. O.
Nem gólyamadár kelepel, az apró vízimalmok
lapátjai ismétlik ugyanazt, amit megverseltél.
Hallgasd csak: odavanaz-or-szág, odavanaz-or-szág.

És így sétált tovább a két jó barát,
amíg oly messze nem ért,
ahová a magyalfa – hogy jobban hallja őket –
nem léphetett tovább.

Aradon született 1951-ben. „József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja- díjas költő, író, szerkesztő. Torontóban , a York egyetemen  filozófiából  diplomázott, majd évekig üzletemberként járta a világot. Első zsengéi még kisiskolás korában jelentek meg a Napsugár című gyermeklapban. Kolozsvári iskolaévei idején és költői pályája kezdetén Lászlóffy Aladár , Kányádi Sándor , Bálint Tibor és Fodor Sándor volt a mentora. Versei ,  riportjai , cikkei a romániai magyar sajtóban, az  Ifjúmunkás ,  Előre (napilap, 1953–1989) ,  Korunk ,  Utunk ,  Művelődés hasábjain jelentek meg. Torontóban szerkesztette a helyi rádió heti egyórás magyar adását. Két évig a CBC (Canadian Broadcasting Corporation) torontói tudósítója volt. Első verseskötete, az Örvényszárnyon 1979-ben jelent meg, a második, a Címjavaslatok 1981-ben, szintén  Bukarestben. Az Aradon megjelenő, öt romániai megye magyar lakosságához szóló  Nyugati Jelen napilap tulajdonosa, évekig főszerkesztője; az anyaországi, kisebbségi és nyugati magyarságot összekötő  Irodalmi Jelen  nyomtatott és elektronikus folyóirat, valamint könyvkiadó alapítója (2001) és főszerkesztője. Az ezredfordulótól sorra jelennek meg újabb verskötetei, és prózaíróként – regények és novellák szerzőjeként – is bemutatkozik. Műveit számos (többek között angol, francia, német, orosz, lengyel és román) nyelvre fordították le.” (Forrás: Wikipédia)