Tavaly, majdhogynem napra pontosan, ugyanitt, a Tompa plusz Petőfi címmel rendezett 23. Légyott köszöntőjében mondtuk el, hogy a Légyott alapítójától, szervezőjétől „tudjuk, s talán nem árulunk el vele nagy titkot: bízhatunk benne, hogy hamarosan lesz majd a sorban Tompa plusz Herman Ottóné , ahol a „né” a felső indexben Vass szerint arra is utal, hogy Herman Ottó felesége nem leánykori nevén, Borosnyay Kamillaként publikált: írásai, kötetei férjezett nevén láttak napvilágot.”
A „hamarosan” szót aztán még az aznapi megnyitón pontosítottuk „jövő évre”-re: bejelentettük az idei projekt-címet, a Tompa plusz Herman Ottóné-t.
Sosem történt ez még meg azelőtt, vagyis sosem neveztük meg, az operafesztiváli Légyottok idején sem, hogy kit lát vendégül Bartók vagy Kékszakállú, s aztán az Operafesztivál megszűnése óta, az első „Vidám Pávás” Tompa-plusz, a Tompa plusz Garay-n sem mondtuk, hogy a következő évben Tompa plusz Petőfi lesz.
Annak megnyitója óta így majd’ egy esztendejük volt azoknak, akik számíthattak rá, hogy újból felkértjei lesznek a projektnek, hogy megalkossák a Tompa plusz Herman Ottóné témakörében műveiket.
S meg kell mondjuk, szerintünk ez a lehetőség érződik is a műveken: a képzelet játékaként átgondolt, megfontolt, elmélyült alkotások születtek; ez nem azt jelenti, hogy korábban ez másképp volt, de idén még egybehangzóbb, még összetartóbb Tompaplusz-ság születhetett.
Ha emiatt ránk mondják, múzeumosokra, hogy Herman Ottó miatt elfogultak vagyunk az ügyben, ám legyen, rendben, elfogultak vagyunk. Nekünk erre okot adnak a művek: a Légyottal méltó módon emlékezünk rá, hogy 110 éve hunyt el Herman Ottó, s hogy 125 éves a róla elnevezett miskolci múzeum, melyet idén az Év Múzeuma-díjjal jutalmaztak.
Kell-e ezt jövőre felülmúlni? Nem, mert nem a túlszárnyalás a cél. Legyen elég hozni az eddigi formát. Ehhez azonban el kellene mondanom a jövő évi Tompa plusz tematikáját…
Rendben, eláruljuk, hogy Vass Tibortól ismét tudni lehet, mi a terv:
Tompa két, kétszáz éve született miskolci díszpolgárt lát vendégül: Jókai Mórt és Lévay Józsefet.
Úgy szólítja majd meg őket, mint a város díszpolgárait, annak ellenére, hogy a valóságban Tompa (1868-as) halála után mindketten évtizedekkel (Jókai 35, Lévay 42 évvel) később lettek városunk díszpolgárai – a következő Légyott tehát ismét egy érdekes fikciós találkozást mutat majd be.
A Tompa plusz Herman Ottóné-nak van egy különleges összeállítása, egy tematika a tematikában: miskolci, ill. a városhoz kötődő képzőművészek vászonra készített alkotásai; ezért is lett eme kollekció címe a Tompa plusz Herman Ottóné plusz Tompáné filmvásznán.
No meg azért is, mert Herman Ottóék Tompa Mihálynét nem hívták vendégségbe, így talán azt is láthatjuk, mi pereg le Zsoldos Emília szeme előtt, vagy az alkotók mit mutatnak meg éppen neki a találkozásból. Tompa Mihályné így mindenhol ott van, lénye átlebeg a találkozás felett, ott rejlik a Légyottban.
Ahogy az Önöké is ott fog, ha megnézik a tárlatot, élvezik a képeket, a szövegeket. Jó szórakozást, szép estét kívánunk!
Elhangzott a 24. Légyott, a Tompa plusz Herman Ottóné megnyitóján, a miskolci Múzeumok Éjszakája belvárosi nyitó rendezvényén, 2024. június 22-én, a Thália-házban