A sovány, gyomorbeteg küllemű figurák általában rögeszmések, régi fixációm Ferenczi. Innen a Déryné utcától néhány háztömbnyire egy miskolci könyvárus fiaként született Sigmund Freud barátja, a pszichoanalitikus Ferenczi Sándor (1873. július 7. Széchenyi utca 13. szám). Meghatározó esszéjének borzalmas címe: A nem kívánt gyermek és halálösztöne. Onnan, Ferenczitől tanulom és emlékeztetem magam arra folyamatosan, hogy „A gyermeket végtelen szeretettel, gyengédséggel és gondoskodással arra kell késztetni, hogy megbocsájtsa szüleinek, hogy a világra hozták anélkül, hogy neki magának bármi ilyen szándéka lett volna.” Borosnyay Kamillának nincsen gyereke. Meséket ír meg olyan novellákat, melyekben sok a gyerekszereplő és emellett vigyáz Ottó bácsira, aki ötvenéves koráig annyit cigizik – napi száz szál és néhány szivar – hogy belebetegszik, na akkor tűnik fel pesti bérlakásán a Kolozsváron éppen csak megismert Kamilla ápolni őt, az agglegény tudós Herman Ottót. Felgyógyul, de a biztonság kedvéért Borosnyay hozzámegy feleségül, nehogy újra könnyelműsködni kezdjen az öregfiú. Esküvőjüket 1885. július 26-án Miskolcon, az avasi református templomban tartják. Tompa Mihály szegény miskolci csizmadia édesapját meg onnan viszik ki az avasi református temetőbe (1859). Családos a gömöri lelkészköltő, de el kell viselnie annyi magánéleti tragédiát, hogy arról jobb hallgatni. Inkább Lévay József nagyavasi, Jézus kútja feletti pincéjében figyeljük meg őt. A borházigazda leírja, hogy szívesen zsugázgat, poharazik, danol velük Tompa, de sosem részeg, nem hevül túl, visszafogott asztaltárs. Egyetlen különös adottsága jön elő, illumináltan szeret virtuskodni kivételes testierejével, Lévay szerint fénykorában két marokkal képes összetépni egy teljes kártyapaklit. Nem fenyegetőn, inkább gyerekes játékosság alla Pescade és Matifou – Tompa erőművész csíkos dresszben cirkuszi súlyzókkal; társmutatványosként Herman Ottó velocipéden köröz vagy lobogó szakállal kézállásban jár be nyolcasokat. Olaszul a nyolc otto, végtelen lehetőség, Kamilla felszabadultan hahotázik… Muszáj gyakorta megnevettetni anyát, mert süt meg főz, Peleházat épít Lillafüreden és néha rá is förmed Ottó bácsira, például így: „azon nem győzök még ma sem csodálkozni, hogy azt írod nekem te, most, nekem! Hogy írjak három-négy novellát, az anyagnak bővében vagyok. Az anyag, aminek most én bővében vagyok, homok meg mész. Ezzel van telisden-teli a fejem éjjel-nappal, s ezt ha összekeverem is nem lesz belőle egyéb, mint malter” (1898). Láthatatlan lillafüredi lócán Polihisztorné panaszkodik Tompa lelkésznek a csintalankodó Pelebácsira, folydogál minduntalan a Szinva, visszafogott bükki nyár. Herman Ottó örömére mostanság barnamedve brummog mifelénk, legyenek óvatos kirándulók, ma este viszont önfeledt LégyOttózók! Elhangzott a 24. Légyott, a Tompa plusz Herman Ottóné megnyitóján, a miskolci Múzeumok Éjszakája belvárosi nyitó rendezvényén, 2024. június 22-én, a Thália-házban
46 Megtekintés 5 Perc
