utcánk mélységébe dőlne
nagyszobánk bal szélső ablaka jobban érezném magam
könyöklőjéről bámulva
a sötétséget ha drámai gondolatként foglalkoztatna csupán
furcsa recsegése öngyilkos dőlésszöge
még ki kell tartani simogatom
ösztönzésemre szuvas kipárolgással válaszol csak míg vevőt
találunk most már kérlelem lakásunk oly sok mindent látott
112 éves kétszer ágyúval belelőttek 56 után nem kapott
vakolatot sem tetőgerendái között két ujjnyi por háborítatlan
lassú enyészet e falak között
csak klaviatúrám fekete betűi virágoznak hasít a kibertér
vagonok kattognak nappal sosem hallom
csak az éjszaka hívójelére szabadul létezésük hangja
lezuhanyozok szűkülő falak között folyondárok a kábelek
siettetnek csak Isten csendje hangosabb
néma ösztökélésüknél
felébredtünk mormolom nehezen bújik elő torkomból
tíz óra körül érkezik Apám
helyett Apám emlékeztet Édesanyám a mondat végét felöltöztetve
némi iróniával megteheti virágzik második házassága
e falak között csak klaviatúrám fekete betűi virágoznak háborítatlan
lassú enyészet költözünk babám napok óta ismételgetem
készítesz kávét melegíti tenyerem utazok monitor fényben
jogellenes a támogatások befagyasztása nyilatkozta a miniszterelnök
a Franfurter Allgemeine Zeitungban jó lett volna hallani
melyik évben Arkansasban született Johnny Cash
szekrényeink előtt dobozok sorakoznak egy élet
izzadhatnak a költöztetők szűkülő falak között folyondárok
a kábelek összepakolok kisebb festményeket négy objektet
elrendezek tusrajzokat a polcok tetején áll a por háborítatlan
lassú enyészet némi köd évekig álmodozott a Kodály-körönd
árnyékos fái után Nagyanyám aztán rászakadt negyven évnyi valóság
alig múlt fél tizenegy megérkezik Apám
helyett Apám közösen is rácsodálkozunk micsoda felfordulás
a ruhatartót még szétszedem három emelet lefelé
meglehetősen nehéz lámpatestek kristályokkal díszített törékeny
színes üveg lelke
a táskákat porcelánnal teletömted most inkább ne
botladozzunk csendes az utca valaki vigyázzon
a kocsira Józsefvárosom meglepetések csodák pukkanó cirkusza
e falak között csak betűim virágoznak
második forduló lábaim bírják lépcsők fáradnak talpam alatt
kincsek gyűlnek bámulnak a szomszéd kapualjból mutogat felénk
egykor száz forintért késeltek errefelé
utolsó doboz oldalán panorámafotó a mesés New York
ölemben Tiffany lámpák üvegkupolája papírral törölközőkkel
bebalzsamozva szendergek az anyósülésen Teleki téren
eltűnt a régi piac 79-ben élő szárnyast vásároltunk Nagyanyámmal
egyetlen mozdulattal gondoskodott jobblétükről konyhájának
kockás kövezetén nem divat szülte szocialista egyenlőségünket
hirdette elmúlt két óra az Árpád-híd majdnem üres
vasárnap van új otthonunk Óbuda az ember lifttel könnyen viccel
lassan visszakerül a helyére minden
indulhatunk vissza vasárnap dallama
a Hungária körúton milyen sokszor
autóztuk Apámmal Józsefváros
mit őrzöl szívedben lépcsőházakban
mintha az égig juthatnánk hol a pokolban vagy valaki kiabál
e falak között csak betűim virágoznak
Józsefvárosom meglepetések csodák pukkanó cirkusza
dobozok festmények a 120×70-es alig fér el harmadik forduló
bennem ma minden golyóálló Louis Armstrong
recsegő hangon What a wonderful world valamelyik rádió
ránk dől a sötétség az Árpád-hídon
a lámpafények kiterebélyesedtek az ember lifttel könnyen viccel
leparkolunk tekereg bennem valami konokul
kikerekedetten áldottan nézelődsz az üres szobákban elképzeltél
oly sok mindent nem tudsz leülni az izgalomtól csak egy percre
lassan visszakerül a helyére minden
a kivilágított partok ezüstfonalakként tekeregnek a Duna mentén
az ott már Józsefváros nem hiszem hogy dolgotok lesz még errefelé
mondja búcsúzóul Apám helyett Apám mélysége felé dől a lépcsőház
lassú nehézkes emelkedés 19:27 vacsorát terítesz
asztalunkra érik fejünk felett a 60-as izzó vagy repülők játszanak
kinyitok még egy dobozt telepakolom
filmekkel magnókazettákkal könyvekkel szentimentális teher
egy korszak lelke nappal sosem hallom
vagonok kattognak az éjszaka hívójelére szabadul létezésük hangja
utcánk mélységébe dőlne nagyszobánk bal szélső ablaka
112 éves mélysége felé dől a lépcsőház
lassanként mint olvadás után
minden visszakerül a helyére újra megszokja magányát
Amik eltűnnek és előkerülnek
nézelődöm jóleső ismétlődés elsiet a HÉV Szentendre felé
oly sokszor üldögéltünk Óbuda Fő terén
semmittevések órájában fények között Apám
olykor csak érezni kell létezésünk mondogattad megtalálhatnánk
rég használt szavakat kedvenc padod
most is ott van a Zichy-kastély bejáratától balra mögötte
ugyanolyan kopott a fal háttámlája eresebb lett
olykor leöntik sörrel bal szélén ahol legszívesebben
üldögéltél augusztusban ragyog a napfény a fémcsavarok felmelegednek
amelyik ruhádba akadt elveszett mosolyogva súgtad felém
mennyi mindent csinálnak egy ilyen egyszerű pad ülőkéjén
aztán egy szép szeptemberi napon eltűnt a pad a járókelők
készségesen felvilágosítottak ott nem volt semmi pláne pad
igenis létezett hetekig ismételgetted túl sokszor mentek el
mellette idegen részük lett
olykor csak érezni kell létezésünk mondogattad megtalálhatnánk
rég használt szavakat
beletanultam az ébredés csodáiba nem én látom a fényt
ő lát engem kávém forró gyorsan szétárad szervezetemben
arcom kipirult öröm látni milyen elégedett vagyok
mondod mosolyogva alig múlt fél nyolc
hírműsor suttog úgyis elhallgatják a világ igazi baját aztán
legyintesz kapcsolgatod kicsit felhangosítod simogatod
áldottan kikerekedetten odabent szunnyad egy gyermek
magánhangzóid misztikus kötőanyagok ragyognak
mássalhangzók találkoznunk kellene ösztökél barátunk
itthon nem talált munkát csak Bécsben lakást bérel
kipuhítja az új fészket megegyezzünk a következő hétvégében
akkor itthon lesz megtalálhatunk rég használt szavakat jó lenne
Isten nem szerencsejátékos mondogatta Apám
a pápa 65 nyelven adta hírül Krisztus feltámadását
és legyen béke a világban üzente a Szent-Péter téren
vitatkozol a műsorvezetővel úgyis elhallgatják a világ igazi baját
tavaszias az idő Apám helyett Apám
tizenöt perc alatt ér a belvárosba 24 órája főz Anyám
készül a húsvéti felvonulás az ebédlőasztalon alig férnek el
díszek apró ajándékok emberöltőnyi emlékezet libasorban
a család csattogó villák kanalak három felvonásos opera
szünetekkel csacsogunk önfeledten hogy lehet élvezetes
oly sok semmiség belebotlunk rég hallott mondatokba és
távolinak tűnhetnek hétköznapok tavaszi fényben
az Árpád-híd üres palló fölénk borulnak ágak mesebeli alagút
van bennem remény kitinpáncélom rám borul
kávét készítek Lawrence Norfolk A Lempriére-lexikon
gerince hozzásimul ujjaimhoz hírek futószalagon
legalább kanapénk kényelmes arcod hozzám simul
aztán beléd akad tíz évnyi álmodozás
a pápa 65 nyelven adta hírül Krisztus feltámadását
a Szent-Péter téren aranyszín fények ragyognak megtalálhatnánk
rég használt szavakat idegen részünk a XX. század legendája
Fehér pokol percekig tartott míg kiválasztottad
lassú ritmusú film a természet hatalmáról
repülőgéptöröttek Alaszkában farkasok hó borította zord vidék
elzörög a HÉV Szentendre felé távolabb autófények kábultan
lassan sötétségébe szívja a horizontot az éjszaka
egykor elhitette velünk a távlatok és a boldogság szűkmarkúságát
aztán kiolthatatlan fénybe borult most meg kellene fogalmazni
mit is találtunk
Semmiségeink
bolyongásaink megrendítően szépek hisszük igazunk
babakocsid a tárlóban pihen csendes és sötét a gyalogút
01:12 az egér belesimul tenyerembe a szeretet
oly egyszerű mozdulatok eredménye a föld kéretlenül is
megőrzi szenvedéseink türelemmel ez is csak egyfajta
tájművészet bölcsen hallgat
járkálok a lakásban az éjszaka fényei követnek őrzöm
a csendet nem csinálok vele semmit sem ha akar
majd játszik velem
arcom kiteljesedett a fényben kinőtte az éjszakát
még nehéz alig tudom megtartani fejem oldalamhoz nőttek
agyontáplált emlékeim tegnap a múltban
Párizsban az Ile de la Cité egyik végén ahol a Szajna is
rápillanthat IV. Henrik szobrára ikerházak állnak
molett őrök lezárják a sziget nyugati végét fogadják
látogatók tekintetét néhány méterre lakott Yves Montand
faggattam útikönyvem kerestem a nyomokat
Delacroix Monet Hugo Zola
ott voltak mindannyian a városban most itt vannak
belém nőttek a test kéretlenül is
megőrzi az örömöket a szenvedést gyermekem légzését
hallgatom oly könnyű oly finom még nem hurcol
súlyokat a hétköznapokból
elmúlt fél tizenegy felém nyújtod kávésbögrémet a szeretet
oly egyszerű mozdulatok eredménye
üldögélünk a nappaliban is gondozzuk semmiségeinket
11:08 a gyermekorvos elégedett szépen fejlődsz
beszélget veled korodhoz képest súlyod tekintélyt parancsoló
hiszen úgy habzsol árulkodok
elindulok a patika felé megcsodálom a polcokon uralkodó rendet
ami felgyűrődött kisimul várakozok körülöttem
mindenféle nyavalyákra gyógyszert keresnek
kérek neked valamit puffadás ellen
aztán a várakozásoktól kivirágzott sarkon megveszem
a világhíres operák új részét Puccini Turandot
ugye gyógyszert is hoztál puffadás ellen tréfálkozol
hullnak a fejek oly sok kegyetlen pillanat után végül megenyhül
Turandot jeges szíve
elrohant a HÉV Szentendre felé etetünk elsuttogunk egy mesét
légzésed hallgatjuk oly könnyű oly finom
még nem hurcol súlyokat a hétköznapokból
elmúlt fél kilenc a szeretet oly egyszerű mozdulatok eredménye
járkálok a lakásban vigyázok semmiségekre soha többé
vissza nem térnek
