51 Megtekintés 15 Perc

Minden visszakerül a helyére

utcánk mélységébe dőlne
nagyszobánk bal szélső ablaka       jobban érezném magam
könyöklőjéről bámulva
a sötétséget      ha drámai gondolatként foglalkoztatna csupán
furcsa recsegése       öngyilkos dőlésszöge
még ki kell tartani     simogatom
ösztönzésemre szuvas kipárolgással válaszol       csak míg vevőt
találunk       most már kérlelem lakásunk       oly sok mindent látott
112 éves        kétszer ágyúval belelőttek        56 után nem kapott
vakolatot sem        tetőgerendái között két ujjnyi por    háborítatlan
lassú enyészet        e falak között
csak klaviatúrám fekete betűi virágoznak         hasít a kibertér
vagonok kattognak         nappal sosem hallom
csak az éjszaka hívójelére szabadul létezésük hangja
lezuhanyozok       szűkülő falak között       folyondárok a kábelek
siettetnek       csak Isten csendje hangosabb
néma ösztökélésüknél

felébredtünk     mormolom     nehezen bújik elő torkomból
tíz óra körül érkezik Apám
helyett Apám       emlékeztet Édesanyám     a mondat végét felöltöztetve
némi iróniával       megteheti        virágzik második házassága
e falak között csak klaviatúrám fekete betűi virágoznak     háborítatlan
lassú enyészet        költözünk babám    napok óta ismételgetem
készítesz kávét     melegíti tenyerem utazok     monitor     fényben
jogellenes a támogatások befagyasztása     nyilatkozta a miniszterelnök
a Franfurter Allgemeine Zeitungban        jó lett volna hallani
melyik évben    Arkansasban született Johnny Cash
szekrényeink előtt dobozok sorakoznak        egy élet
izzadhatnak a költöztetők szűkülő falak között       folyondárok
a kábelek összepakolok kisebb festményeket        négy objektet
elrendezek tusrajzokat       a polcok tetején áll a por      háborítatlan
lassú enyészet       némi köd    évekig álmodozott a Kodály-körönd
árnyékos fái után Nagyanyám    aztán rászakadt negyven évnyi valóság
alig múlt fél tizenegy        megérkezik Apám

helyett Apám     közösen is rácsodálkozunk     micsoda felfordulás
a ruhatartót még szétszedem       három emelet lefelé
meglehetősen nehéz    lámpatestek    kristályokkal díszített törékeny
színes üveg    lelke
a táskákat porcelánnal teletömted     most inkább ne
botladozzunk     csendes az utca       valaki vigyázzon
a kocsira    Józsefvárosom    meglepetések csodák pukkanó cirkusza
e falak között csak betűim virágoznak
második forduló      lábaim bírják      lépcsők fáradnak talpam alatt
kincsek gyűlnek    bámulnak    a szomszéd kapualjból mutogat felénk
egykor száz forintért késeltek errefelé
utolsó doboz      oldalán panorámafotó     a mesés New York
ölemben Tiffany lámpák üvegkupolája    papírral törölközőkkel
bebalzsamozva      szendergek az anyósülésen       Teleki téren
eltűnt a régi piac        79-ben élő szárnyast vásároltunk Nagyanyámmal
egyetlen mozdulattal gondoskodott jobblétükről         konyhájának
kockás kövezetén       nem divat szülte    szocialista egyenlőségünket
hirdette        elmúlt két óra        az Árpád-híd majdnem üres
vasárnap van    új otthonunk Óbuda        az ember lifttel könnyen viccel
lassan visszakerül a helyére minden

indulhatunk vissza        vasárnap dallama
a Hungária körúton        milyen sokszor
autóztuk Apámmal        Józsefváros
mit őrzöl szívedben        lépcsőházakban
mintha az égig juthatnánk      hol a pokolban vagy    valaki kiabál

e falak között csak betűim virágoznak
Józsefvárosom      meglepetések csodák pukkanó cirkusza
dobozok festmények      a 120×70-es alig fér el      harmadik forduló
bennem ma minden golyóálló          Louis Armstrong
recsegő hangon      What a wonderful world        valamelyik rádió
ránk dől a sötétség        az Árpád-hídon
a lámpafények kiterebélyesedtek        az ember lifttel könnyen viccel
leparkolunk       tekereg bennem valami konokul
kikerekedetten áldottan    nézelődsz az üres szobákban       elképzeltél
oly sok mindent nem tudsz leülni az izgalomtól csak egy percre
lassan visszakerül a helyére minden
a kivilágított partok ezüstfonalakként tekeregnek        a Duna mentén
az ott már Józsefváros       nem hiszem hogy dolgotok lesz még errefelé

mondja búcsúzóul Apám helyett Apám    mélysége felé dől a lépcsőház
lassú nehézkes emelkedés        19:27         vacsorát terítesz
asztalunkra    érik fejünk felett a 60-as izzó     vagy repülők játszanak
kinyitok még egy dobozt         telepakolom
filmekkel    magnókazettákkal     könyvekkel        szentimentális teher
egy korszak lelke        nappal sosem hallom
vagonok kattognak        az éjszaka hívójelére szabadul létezésük hangja
utcánk mélységébe dőlne        nagyszobánk bal szélső ablaka
112 éves       mélysége felé dől a lépcsőház
lassanként        mint olvadás után
minden visszakerül a helyére          újra megszokja magányát

Amik eltűnnek és előkerülnek

nézelődöm       jóleső ismétlődés       elsiet a HÉV Szentendre felé
oly sokszor üldögéltünk        Óbuda Fő terén
semmittevések órájában          fények között          Apám
olykor csak érezni kell létezésünk     mondogattad     megtalálhatnánk
rég használt szavakat            kedvenc padod
most is ott van          a Zichy-kastély bejáratától balra          mögötte
ugyanolyan kopott a fal          háttámlája eresebb lett
olykor leöntik sörrel          bal szélén ahol legszívesebben
üldögéltél augusztusban ragyog a napfény          a fémcsavarok felmelegednek
amelyik ruhádba akadt elveszett          mosolyogva súgtad felém
mennyi mindent csinálnak egy ilyen egyszerű pad ülőkéjén
aztán egy szép szeptemberi napon eltűnt a pad          a járókelők
készségesen felvilágosítottak          ott nem volt semmi          pláne pad
igenis létezett          hetekig ismételgetted          túl sokszor mentek el
mellette          idegen részük lett
olykor csak érezni kell létezésünk     mondogattad   megtalálhatnánk
rég használt szavakat

beletanultam az ébredés csodáiba        nem én látom a fényt
ő lát engem        kávém forró         gyorsan szétárad szervezetemben
arcom kipirult        öröm látni milyen elégedett vagyok
mondod mosolyogva         alig múlt fél nyolc
hírműsor suttog        úgyis elhallgatják a világ igazi baját          aztán
legyintesz         kapcsolgatod kicsit         felhangosítod simogatod
áldottan kikerekedetten         odabent szunnyad egy gyermek
magánhangzóid misztikus kötőanyagok        ragyognak
mássalhangzók          találkoznunk kellene    ösztökél barátunk
itthon nem talált munkát        csak Bécsben     lakást bérel
kipuhítja az új fészket     megegyezzünk a következő hétvégében
akkor itthon lesz     megtalálhatunk rég használt szavakat     jó lenne

Isten nem szerencsejátékos      mondogatta Apám
a pápa 65 nyelven adta hírül Krisztus feltámadását
és legyen béke a világban üzente     a Szent-Péter téren
vitatkozol a műsorvezetővel    úgyis elhallgatják a világ igazi baját
tavaszias az idő        Apám helyett Apám

tizenöt perc alatt ér a belvárosba      24 órája főz Anyám
készül a húsvéti felvonulás    az ebédlőasztalon alig férnek el
díszek    apró ajándékok       emberöltőnyi emlékezet    libasorban
a család     csattogó villák kanalak        három felvonásos opera
szünetekkel          csacsogunk önfeledten       hogy lehet élvezetes
oly sok semmiség    belebotlunk rég hallott mondatokba    és

távolinak tűnhetnek hétköznapok        tavaszi fényben
az Árpád-híd üres palló        fölénk borulnak ágak     mesebeli alagút
van bennem remény         kitinpáncélom rám borul
kávét készítek         Lawrence Norfolk A Lempriére-lexikon
gerince hozzásimul ujjaimhoz          hírek       futószalagon
legalább kanapénk kényelmes         arcod hozzám simul
aztán beléd akad tíz évnyi álmodozás
a pápa 65 nyelven adta hírül Krisztus feltámadását
a Szent-Péter téren aranyszín fények ragyognak     megtalálhatnánk
rég használt szavakat     idegen részünk     a XX. század legendája
Fehér pokol     percekig tartott míg kiválasztottad
lassú ritmusú film a természet hatalmáról
repülőgéptöröttek Alaszkában        farkasok     hó borította zord vidék
elzörög a HÉV Szentendre felé        távolabb autófények kábultan
lassan sötétségébe szívja a horizontot az éjszaka
egykor elhitette velünk a távlatok és a boldogság szűkmarkúságát
aztán kiolthatatlan fénybe borult     most meg kellene fogalmazni
mit is találtunk

Semmiségeink

bolyongásaink megrendítően szépek       hisszük igazunk
babakocsid a tárlóban pihen         csendes és sötét a gyalogút
01:12          az egér belesimul tenyerembe         a szeretet
oly egyszerű mozdulatok eredménye          a föld kéretlenül is
megőrzi szenvedéseink     türelemmel       ez is csak egyfajta
tájművészet        bölcsen hallgat
járkálok a lakásban       az éjszaka fényei követnek         őrzöm
a csendet       nem csinálok vele semmit sem        ha akar
majd játszik velem

arcom kiteljesedett a fényben        kinőtte az éjszakát
még nehéz       alig tudom megtartani fejem    oldalamhoz nőttek
agyontáplált emlékeim        tegnap        a múltban
Párizsban       az Ile de la Cité egyik végén        ahol a Szajna is
rápillanthat IV. Henrik szobrára       ikerházak állnak
molett őrök     lezárják a sziget nyugati végét        fogadják
látogatók tekintetét         néhány méterre lakott Yves Montand
faggattam útikönyvem         kerestem a nyomokat
Delacroix     Monet     Hugo     Zola
ott voltak mindannyian a városban          most itt vannak
belém nőttek       a test kéretlenül is
megőrzi az örömöket     a szenvedést     gyermekem légzését
hallgatom        oly könnyű     oly finom     még nem hurcol
súlyokat a hétköznapokból
elmúlt fél     tizenegy felém nyújtod kávésbögrémet    a szeretet
oly egyszerű mozdulatok eredménye
üldögélünk a nappaliban is       gondozzuk semmiségeinket
11:08     a gyermekorvos elégedett       szépen fejlődsz
beszélget veled     korodhoz képest súlyod tekintélyt parancsoló
hiszen úgy habzsol     árulkodok
elindulok a patika felé    megcsodálom a polcokon uralkodó rendet
ami felgyűrődött kisimul       várakozok       körülöttem
mindenféle nyavalyákra gyógyszert keresnek
kérek neked valamit       puffadás ellen
aztán a várakozásoktól kivirágzott sarkon megveszem

a világhíres operák új részét       Puccini Turandot
ugye gyógyszert is hoztál puffadás ellen      tréfálkozol
hullnak a fejek     oly sok kegyetlen pillanat után végül megenyhül
Turandot jeges szíve
elrohant a HÉV Szentendre felé    etetünk    elsuttogunk egy mesét
légzésed hallgatjuk       oly könnyű      oly finom
még nem hurcol súlyokat a hétköznapokból
elmúlt fél kilenc    a szeretet oly egyszerű mozdulatok eredménye
járkálok a lakásban       vigyázok semmiségekre       soha többé
vissza nem térnek