Redemptios park, Berekfürdő

A redempcióról a Redemptios emlékpark megnyitóján

                  Az egykori Jászkun Kerület lakói méltán büszkék a 18. század talán legnagyobb történelmi jelentőségű eseményére, az 1745. május 6-án kihirdetett redemtióra, a megváltakozásra, amikor is térség visszanyerte korábbi jogállását. Ezzel megindult a parasztpolgári fejlődés útján, mely máig meghatározza az egykori jászkunsági városok arculatát, lakóinak öntudatát. Néhány gondolat erejéig tekintsünk vissza a 13. századig, amikor is a török (kipcsak-török) eredetű kunokat és az alán (iráni) eredetű jászokat IV. Béla királyunk betelepítette.

Mindkét népcsoport kiváltságokat, területi autonómiát és hozzá személyes szabadságot kapott, de ez a kollektív nemességnek számító kiváltságos jogállás csak a történelmi Jászkunság területi határain belül volt érvényes. Nagyon fontos ezt hangsúlyozni, mert ez az egyik fundamentuma annak a sajátos történeti tudatnak, ami a ma itt élőket is jellemzi.

Kiváltságaikért cserébe katonai szolgálattal tartoztak a mindenkori magyar királynak, és közvetlenül a nádor irányítása alatt álltak, csak neki tartoztak elszámolással. A 16. században a jászok és kunok területének nagy része török uralom alá került, a korábbi kun autonómia megszűnt, a már korábban elindult pusztásodás olyan jelentős lett, hogy a 17. század végi, (1699) Penz-féle kamarai összeírás a meglévő helységekben is alig talált lakosokat. A jászok tömbje, Jászberény központtal viszonylag épségben vészelte át a hódoltság idejét. Az idők során kialakult három kerületből 1696 után vált egységes adózó és igazgatási terület, Jászkun Kerület néven.
A török uralom végén és a karlócai békét követően a Jászkun Kerületet, mint fegyverjogon szerzett területet 1702-ben 500 ezer Rénes Forintért I. Lipót király eladta a Német Lovagrendnek.  Ezzel a szabad jászkunok földesúri függés alá kerültek. Mit sem változtatott a lényegen az, hogy 1731-ben a Lovagrendet felváltotta a Pesti Invalidus Ház.

A jászkunok azonban sohasem törődtek bele az ősi jogon kijárt kiváltságok elvesztésébe. Hamarosan megindult a harc azok visszaszerzéséért.  Ügyüket támogatta Pálffy János nádor is. A közös összefogás és áldozatvállalás eredményeként 1745. május 6-án Mária Terézia királynő engedélyezte a Jászkun Kerület földjének és szabadságainak visszaváltását – a jászkun redemptiót.
                A kiváltságos diploma azonban súlyos feltételeket szabott: vissza kellett fizetni a hajdani eladási árat, 500 ezer Rénes Forintot és a közben tett földesúri beruházásokért 70 ezer Rénes Ft-ot. Ezen felül huszonöt jászkun településnek 1000 katona egyszeri kiállítását, felszerelését, nemesi felkelés esetén további 1000 katona állítását kellett vállalnia.  Vállalták továbbá, hogy fizetik a nádor évi 3000 aranynak megfelelő tiszteletdíját.  Mindezeken felül jött az állami hadiadó, a rendszeres katonaállítás és beszállásolás terhe és az elnyert önkormányzat költsége.  Óriási súllyal nehezedett a jászkun társadalomra, de cserébe visszanyerték hajdani szabadságukat. A redemptió után a Jászkun Kerület az ország önálló törvényhatóságává lett, települései kiváltságos helyek, lakói valamennyien személyes szabadságot kaptak, megszűnt a földesúri alávetettség, a Jászkun Kerület földje a magukat megváltó redemptusok kezébe és gazdálkodása alá került.
Legfőbb bírája továbbra is a nádor maradt, akinek a személyét a kerület élén és közgyűlésében az általa kinevezett főkapitány helyettesítette. Az egyes kerületek kapitányait – Jász, Nagykun, Kiskun – és elöljáróit azonban már választották.  A redemptió gyakorlati megvalósítását a helyi önkormányzatok irányították. A földmegváltás kötelezettségeinek mindenki nem tudott egyformán eleget tenni, ezért a szabadság elsősorban azokat illette meg, akik a megváltáshoz és a hadkötelezettséghez meghatározott összeggel hozzájárultak.  A hozzájárulás mértékét a városok Liber Fundija  (földkönyve) tartalmazza.  A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az elnyerhető jogok alapvető meghatározójává a földtulajdon lett,  a jogot gyakorlók, egyszersmind a települések meghatározó családjai a választók és választhatók,  a redemptusok voltak. Évi három hónapig gyakorolhatták a bormérés és a vadászat jogát, vásár- és piactaksát nem fizettek és mentesek voltak a rév és a vám fizetésétől is. A szilárd tulajdonjogi viszonyokon létrejött a jászkun társadalom területi  autonómiája, amit közösségi és egyéni önrendelkezés tartott fent és általa megindulhatott a térség paraszpolgári fejlődése.
A jászkun redemptio közelgő évfordulójára emlékezve tisztelegjünk eleink bölcsessége és áldozatvállalása előtt.  Ki-ki erejéhez, tehetségéhez képest jobbítsa települése életét.
A jászkunok köszöntésével köszönöm meg figyelmüket:
„Istennek dicsőség, Boldog Asszonynak tisztesség, kunoknak, jászoknak örök békesség!”