Képzeletbeli tudósítás egy bükki faluból
Madarak jönnek, madarak jönnek
hallál itt nem énekelnek.
Gondolta ezt Tompa Mihály,
mihelyst Herman Ottó kapujában békésen megáll.
„Nem lehet Kamilla másé, mert Kamilla már Hermanné!
Erős Isten adjon Ottóm szebb reggelt, mint ez a mai!”
kurjantott Tompa, de Herman szavát szegi.
Szebbet annál, amit mondtál: Hermanné lett a Kamilla,
még a pisztráng is dúdolja!
Adok kapok, adok fogad, két férfi hátat lapogat.
Közben a kertben a fán a fehérhátú fakopáncs
hívogatja párját: cikk-cikk, tsik-tsik,
huncutkodjunk egy cikk-tsik.
Tompa és Tompáné nagyokat hallgatnak,
kopáncs szavára most csöndben maradnak.
Halad a nap, fogy az idő, Tompa éhsége egyre nő.
Mit eszünk ma, Ottó, mi lesz ma ebédre?
Pisztráng, Miskám. – rávágta, remélve,
hogy Tompa a pisztrángot szereti,
de a válasz igencsak meglepi.
Pisztráng? Azt tán én is tudok sütni.
Veté oda Tompa, de Herman csendre inti:
Nem úgy van az Miskám,
azt hinné az ember, hogy egyszerű dolog:
tüzet rakni, megsütni a halat, és avval vége.
Jaj, de közönséges sütés-főzés
és a halász sütés-főzése közt van akkora
különbség, mint reggeli csöndes mise
és a fényes nagy mise között:
nem elég ahhoz a tudomány,
ész kell ahhoz, édes egy komám.
Csendesett Tompa, hol lesz még az ebéd,
nyájasabbra fonta szóinak szegletét:
Zöld a mező, foly a patak,
hűs árnyakon madár-zene
ha te sütöd barátom, szív telve lesz vele.
Közben a konyhában Kamilla s Emília
darálták a mákot, szótlanul hallgatva.
A csendet végül a friss ara szakítá meg:
Hát asszony lettem – csendesen mondta.
Magadban bíztál eleitől fogva –
semmid sem volt, nem is került sokba.
– felelt néki Emília.
A mákszemek csendesen sercegtek,
az asszonyok sóhajtottak, olykor meg nevettek.
Lassan telt a hangos-halk vasárnap,
a pisztrángok sem kaptak.
A mákhoz tészta kellett volna,
de a tyúkok sem tojtak.
Tartották holnapra.
Így telt el a nap, míg rájuk esteledett.
Tele lettünk Miskám, mint áradó Szinva
tegyük el magunkat békésen holnapra.
Szívemből szóltál, a szavad mind igaz,
ész kellett a halhoz,
az alváshoz damaszt.
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Herman és Hermanné nagyokat alhatnak.
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Tompa és Tompáné, azután elhallgat.
