1957-ben született a kárpátaljai Ungváron (Ukrajna), ma is itt él
családjával. Szülővárosában érettségizett és folytatott egyetemi
tanulmányokat. Volt laboráns, évekig tankönyvkiadói korrektorként
és szerkesztőként dolgozott. 1989-től szabadfoglalkozású;
folyóiratokat, kiadói műhelyeket, honlapokat alapított. 1973 óta
publikál. Verseit, novelláit, regényeit, esszéit és drámáit közel
harminc önálló könyve tartalmazza. A legutóbbiak: Tejmozi (regény,
Magvető Kiadó, Budapest, 2011), Kő és árnyék. Versek 2011-1978
(Kárpáti Kiadó, 2012), Az utolsó futamok (naplójegyzetek, Pro
Pannonia, 2013). A 2000-es évektől internetes aktivitása jellemzi
(több tucatnyi blogot működtet), jelen van a közösségi médiában,
miközben a nyilvánosságtól (részben előbb a közéletből, majd az
irodalmi életből való kihátrálása, részben egészségi állapotának
romlása miatt) fokozatosan visszavonult. Webfelületein bejelentett
számos akciójával keltett figyelmet: virtuális öngyilkosságot követett
el („azóta minden posztumusz”), 2007-töl piréznek vallja magát,
2017-től írásaiban nem használja az ly-t, műveit is Balla D. Károj-ként
jegyzi. Működésének kezdete óta foglalkoztatja a vizuális költészet, a
komputergrafika, 2023-tól mesterségesintelligencia-programok
segítségével is készít képeket. József Attila-díjas. Főbb oldalaai:
https://bdk.ungparty.net/ , https://bdk.balladium.hu/ ,
https://www.facebook.com/balla.d.karoly/
Balla D. Karoj elipszilon nelkul - - korabban Balla D. Karoly | BDK pirez
iro blogja
