Tompa kései bűnbánata amiatt, hogy tűzbe veté Petőfi leveleit
„Hisz nem valék én szomorú,
Kínommal is vígan voltam én;
Tűz és láng lakta keblemet
S megégetett!
Megégetett pályám felén.”
Nem tudom, hogy elmondjam-e,
Pontosan már nem emlékezem,
Miként jöttek ilyen napok:
Hunyni látszó
Parázs éledt föl éberen,
És nemcsak a fényre éhes
Tűzhely torka villogott felém,
Énbennem is pusztítóan
Lángra kapott,
S megégetett pályám felén.
Nem tudom, hogy elmondjam-e,
Mert egyre nő a bűnbánatom,
A nélküle-de-vele-se
Holt barátom
Éltem felét perzselé nagyon.
Hisz azóta engemet is
Titkon „titkos féreg foga rág”,
Mióta sok forró szava
Hamuvá lett,
S e máglyán maradt az ifjúság.
